Kecske papagáj
( cyanoramphus novaezelandiae)


Ezen ausztrál futópapagáj fajta, rokonánál, az ugráló papagájnál nagyobb, vad alakja sötétebb színárnyalatú. Tartása, tenyésztése megegyezik az ugráló papagájéval. Legszembetűnőbb különbség a két faj között, hogy a kecskepapagájok homlokán a sárga folt helyett piros van. Alapszíne zöld, ismert színváltozatai: tarka, fahéj, sárga, kék.


Minimális helyigénye:
- egyedül tartva: 50 x 60 cm alapterületű 60 cm magasságú
- párban tartva kisebb volier, 60 x 100 cm alapterületű 70 cm magasságú
- volierben együtt tartható szinte mindennel


Tápláléka:
- vörösköles, fehérköles, sárgaköles, fénymag, zab, csíkos napraforgó,
kevés kendermag, fürtösköles
- sárgarépa, alma, gyümölcsök, fűfélék, kevés saláta
- lágyeleség, időnként sajt


Ez a fajta főként sárga színben népszerű, de színtől függetlenül viselkedésével hívja fel magára a figyelmet. Minden érdekli,nagyon kíváncsi, szeret mindent lábába-csőrébe fogni, hajlamos arra, hogy etetés közben egy óvatlan pillanatban kibújjon az esetlegesen nyitva felejtett, vagy megfelelően nem rögzített ajtón. Fiatal egyedei gyorsan szelídülnek, így nem érdemes mesterségesen nevelt példányaik beszerzésén gondolkodni. A kecskékre emlékeztető mekegő hangjukkal sem zavarják gazdáik életét. Szeret fürödni, az etetőben válogatni, játszani. Ebből adódóan némi szemetelésre kell számítani. Mivel a krónikus mértékben is képes megvedleni, így állandó ásványianyag utánpótlást kell számára biztosítani. A kedves madárka sajnos a nem tartozik a hosszú életű fajták közé, így általában csak 6-7 évig élvezhetjük a társaságát.